A Teremlabdarúgó Bajnokság miskolci állomásának első MTK-s mérkőzésén, csapatunk a Vác csapatával találkozott, s bár a két együttes között pontosan egy teljes NBI-es mezőny található a tabellán (a Vác az utolsó, az MTK pedig az első), a Dunakanyar a találkozó elején alaposan meglepte a mieinket, miután kétgólos előnyre tettek szert Gergely Károly tanítványai.
Szerencsére a két gól nem törte össze a mieinket, akik előbb egyenlítettek, majd az utolsó percben a győzelmet is megszerezték.
Előbb Németh, Kriston, volt eredményes, majd Czvitkovics szabadrúgásból , és Németh passzát követően újra ő volt eredményes.
Így győzelemmel és három szerzett ponttal kezdtük a tornát, következik a DVTK.

Akárcsak a Vác ellen, a DVTK elleni második találkozót sem úgy kezdtük, ahogy azt a miskolci selejtezőre lelátogató szépszámú MTK-s nézősereg várta.
A mieink már a találkozó elején hátrányba kerültek, ám ezúttal gyorsan jött a válasz, hiszen Urbán Gábor tetszetős találattal kiegyenlítette az állást.
Fordulást követően mi léptünk fel támadólag, folyamatosan nyomás alatt tartottuk a hazai kaput, kapufát is lőttünk, ám a vezetést ismét a piros-fehérek szerezték meg.
Az utolsó két percben hatalmas erőket mozgósítottunk az egyenlítés érdekében, s ezt legerősebb sorunkkal próbáltuk elérni. Végül sikerült Németh Krisztián révén megszerezni az egy pontot érő találatot, igaz ezt megköszönhetjük a diósgyőrieknek, hiszen gólunk előtt tálcán kínálták fel a labdát Czvitkovicsnak, aki köszönte szépen gólt is rúgatott Németh Krisztiánnal.

DVTK-MTK 2:2, így négy pontunk van, ám az utolsó meccsen így sem szabad kikapnunk, hiszen akkor nem jutunk tovább a debreceni fináléba.

Nagy volt a tétje a Teremlabdarúgó Bajnokság miskolci selejtezőkörének utolsó mérkőzésén, ahol csapatunk a REAC gárdájával csapott össze.
Azt már a mérkőzés előtt tudtuk, hogy ellenfelünk biztosan továbbjutott, így csak az volt a kérdés csatlakozunk-e a rákospalotaiakhoz, vagy sem. A továbbjutáshoz nem szenvedhettünk vereséget, ennek megfelelően teljes koncentrációval és nagy lendülettel veselkedtünk neki a kétszer tizenkét percnek.
A találkozó negyedik percében a fent leírtak bizonyítékául meg is szereztük a vezetést, Czvitkovics ajtó-ablak helyzetben nem hibázott, hét méterről jobb lábbal kilőtte a jobb felső sarkot.
Két perccel később Rodenbücher öngóljával egyenlítettek a rákospalotaiak, Nyerges lövése ugyanis megpattant a fiatal védőn, a labda így irányt változtatva vágodott az elvetődő Végh kezei mellett a kapu bal oldalába.
Ekkor, ezzel az eredménnyel már továbbjutónak számítottunk, hiszen egy ponttal megelőzve a DVTK-t a második helyen álltunk, de ott volt még a második félidő.
Fordulást követően, három perccel Kanta József révén megszereztük a vezetést: Bori bedobását kapásból bombázta a kapuba a fiatal tehetség.
Nem sokkal később Németh növelte kettőre az előnyt, a hazai publikum éles füttyszava közepette, hiszen a miskolci drukkerek úgy érezték, a rákospalotaiak nem adnak ki magukból mindent, hozzásegítve így bennünket, hogy másik pesti csapatként továbbjussunk a következő körbe.
De erről szó sem volt, csapatunk magabiztosan tartotta előnyét, helyenként tetszetős futballt produkálva játszott a találkozón, míg a REAC is becsülettel ment előre, ám ezen a meccsen nem tudtak eredményes futballal előhozakodni.
A találkozó végén Kanta megszerezte a játéknap legszebb gólját, a fiatal támadó Bori beadását sarkazta be a REAC kapuba, majd Hrepka is betalált, s a végén Pátkai Máté állította be a hat-egyes végeredményt, amelynek köszönhetően csapatunk csoportelsőként jutott az egy hét múlva esedékes debreceni fináléba.