–Látta a Ciprus elleni válogatott mérkőzést?
–Persze hogy láttam, és nagyon szorítottam a srácoknak, különösen a barátomnak, Hrepka Ádámnak. Sajnálom, hogy kikaptunk, de mindenki tudja, hogy egy hosszú, göröngyös út elején jár a csapat, én pedig tényleg hiszek az előrelépésben.
–Csalódott, amikor megtudta, hogy Várhidi Péter most nem számít önre?
–Lehet, hogy hihetetlen, de akkor sem éreztem és most sem érzek ilyesmit. Január ötödikén még csak tizennyolc éves múltam, és azt hiszem, van még időm. Még az U19-es válogatottban is én vagyok legfiatalabb. Tudja, ott a magyar bajnokság, az U19-es csapat és a válogatott, lehet, hogy ez a három még picit sok is lenne.
–És ahhoz mit szól, hogy a szövetségi kapitány azt mondta, minden poszton a két legjobb labdarúgóra számít. Ezek szerint Németh Krisztián csak a harmadik vagy a negyedik számú magyar csatár?
–Sohasem számolgattam, hányadik vagyok, a válogatás pedig a mindenkori szövetségi kapitány joga. Hosszú sérülésből épültem fel, és lehet, hogy most még nem vagyok ott a legjobbak között. Bár nem hiszem, hogy ma Magyarországon egyértelműen ki lehet mondani, ki a két legjobb csatár vagy középpályás. A pillanatnyi forma dönt.
–Szinte nem múlik el hét a nélkül, hogy ne hoznák hírbe valamelyik nyugat-európai sztárklubbal.
–Nem titok, hogy rövid időn belül szeretném külföldön folytatni. Érdeklődnek irántam, de nem idegeskedem, mert az ügyeimet intéző CMG-nél megfelelő kezekben van a pályafutásom. Ha semmi sem jön közbe, talán már a nyártól külföldön futballozom.
–Ha önön múlna, hova menne a legszívesebben?
–A legjobban az olasz focit szeretem, a kedvencem a Juventus, és a stílusomhoz közel áll a latin futball.
–Február végén Barcelonában a korosztályos Európa-válogatottban játszhat.
–Igen, Barcelonában a Mini Estadiban kétszer is Afrika legjobbjai ellen játszhatunk. Csak annyit tudok, hogy a győri Dudás Ádámmal utazom, és hogy a két meccs közül valamelyiken kezdő leszek.