A hatodik percben hatalmas lehetőséggel indult számunkra a találkozó, hiszen Kanta zseniális passza után Bori már Balogh kapust is kicselezte, ám kapura lövését a visszafutó Takács a gólvonalról vágta ki.
Az első negyedóra kiegyenlített játékot hozott, a debreceniek csak a mi hibáinkból tudtak kétszer is helyzetbe kerülni, előbb Pollák passzolt életveszélyesen a tizenhatosunkon belül Sidibéhez, majd Kanta tett vissza röviden mellel egy labdát, amelyet követően veszélyes helyről végezhettek el szabadrúgást a hazaiak.
A mieink továbbra is bátran adogattak az ellenfél térfelén, amelynek következtében több alkalommal is ígéretes lövőhelyzetekbe kerültek játékosaink, ám előbb Zsidai, Czvitkovics, majd Hrepka lövése nem jelentett igazi gólveszélyt. A DVSC is távoli lövésekkel próbálkozott, ám Végh Zoli biztosan állt a lábán, szinte bemelegítve az első félóra legnagyobb helyzetére, amikor Stoikov közeli lövését védte bravúrral.
A harmincadik perc környékén Czvitkovics járt nagyon közel a gólszerzéshez, ám Pollák beadása után sajnos középre fejelte a labdát, erre az egyre jobban belelendülő hazaiaknak két válasza is volt, előbb Dzsuzsák, majd Sidibe próbálkozását hatástalanították védőink, illetve kapusunk.
A negyvenedik percben utolért minket a tavaszi fordulók átka, újra nem tudtunk hatástalanítani egy pontrúgás után a tizenhatosunkon belül, s az MTK-val 2003-ban bajnoki címet szerző, ám ma már piros-fehérben futballozó Komlósi Ádám közelről besodorta a kapunkba a labdát.
A szünet előtt kényszerű cserét kellett végrehajtania Garami Józsefnek, Zsidai László megsérült, helyére Szabó Ádám állt be.
Szünetben újabb cserére szánta el magát szakmai igazgatónk, az agilisan játszó, s a helyét sokat változtató Bori Gábor helyére egy támadót, Németh Krisztiánt küldte be a folytatásra a mester.
Az ötvenedik percben Stoikov kettőre növelte a hazaiak előnyét, a támadó huszonkét méterről hatalmas gólt repesztetett a kapunk jobb felső sarkába. Pipának esélye sem volt hárítani a lövést.
A második félidő elején már nem az jellemezte játékunkat, mint korábban, fájóan szembetűnő volt, hogy tartalékos hátsó alakzatunk, illetve a középen játszó, kellő rutinnal még nem rendelkező játékosunk erejét meghaladta ez a rangadó, már a labdakihozataloknál is bántó hibákat vétettünk.
A hatvanharmadik percben kihasználtuk harmadik cserelehetőségünket, Lipcsei helyett Pál András jött be, egy perccel később már ő is a társakkal együtt szomorkodhatott, hogy megkaptuk harmadik gólunkat is, a harmadik pontrúgást követően. Sidibe volt eredményes, aki meglehetősen lesgyanús szituációt követően pöckölte a labdát, a szabadrúgást bravúrosan kiütő, ám még a földön fekvő Végh Zoltán kapujába.
Az utolsó negyedórában folyamatos támadásokat vezettünk a hazai kapu felé, Németh és Czvitkovics előtt is adódott helyzet, ám egyik sem jelentett veszélyt a hazai kapura.
Az utolsó negyedórában sem sikerült gólt szereznünk, így lekopírozva a 2004-2005-ös bajnokságban lejátszott mérkőzés eredményét, három-nullás vereséget szenvedtünk az Oláh Gábor utcai stadionban. Ezzel a DVSC öt pontos előnyre tett szert velünk szemben