Már a Liverpool felnőttcsapatának buszán ülve, a jelentős forgalomban lassan araszolva is érezték, nem átlagos nap vár rájuk.

- Az autópályán megpillantottam egy táblát, amely arról tájékoztatta az utazókat, hogy a futballmeccs miatt alakult ki a dugó. Nem hittem a szememnek! Hihetetlen, hogy egy edzőmeccs is ilyen lázba hozza az embereket - mesélte még mindig felfokozott hangulatban Simon, akit további meglepetések is értek.

- Aztán, amikor megérkeztünk, a drukkerek Krisztiántól és tőlem is autogramot kértek, a stadionban pedig ugyanúgy megtapsoltak minket, mint a többieket. A hangulat egyébként fantasztikus volt! Körülbelül tizenegyezren ültek a lelátón, ha összeadom az eddigi mérkőzéseimet, beleértve a kölyökmeccseket is, nos, akkor sem voltak összesen annyian, mint szombaton Wrexhamban.

Simon és Németh végül huszonkilenc perc bizonyítási lehetőséget kapott Rafael Benítez (47) vezetőedzőtől.

- Mindent elárul az összecsapás komolyságáról, hogy Benítez magyarázta el a taktikát, s ő is döntötte el, hogy mikor lépünk pályára, és mi lesz a feladatunk - mondta Németh. - Úgy érzem, nem okoztunk csalódást, s nagyon jólesett, hogy a mestertől a találkozó után kaptunk egy baráti hátbaveregetést, s gratulált a bemutatkozásunkhoz. A Liverpool-tábor pedig tényleg csodálatos volt!

A lefújás után, amikor elénekelték a klub himnuszát, a You’ll Never Walk Alone-t, borsódzott a hátam. Csodálatos, hogy ehhez a klubhoz tartozhatunk.