- Nem zavart, hogy egyik meccsen sem kerültél be a kezdőcsapatba? - Nem, ebben korábban már megállapodtam Sisa Tibor szövetségi edzővel. Ugyan felépültem a műtétem után, de nem árt az óvatosság... - Amiatt sem voltál csalódott, hogy az első meccsen nem sikerült gólt szerezned? - Azon a mérkőzésen nem is a gólszerzés volt az elsődleges feladatom. A taktikai utasítás szerint a rövid passzos játékba kellett bekapcsolódnom, kivenni a részemet a mezőnymunkából, ez sikeres is volt. - Hogyan értékelnéd a csapat hétfői teljesítményét? - Az első 20 perc még nem volt egyben, de az első gól megnyugtatta a csapatot. Ez a társaság régóta nem volt együtt, így kellett egy kis idő, hogy összerázódjunk. Az ellenfélről szinte semmit sem tudtunk, igazi sötét lónak számított, de végül kiismerhető játékkal rukkolt elő, és szerintem reális eredmény született. - Milyen feltételekkel engedtek el a Liverpoolból a három válogatott mérkőzésre? - Semmi különös: Gary Ablett edzőm úgy engedett el, hogy a visszatérésemkor be kell számoljak a játékomról, a teljesítményemről. - Csapattársad, Simon András azonban nem maradhatott... - Sajnáljuk is, hogy Andrisnak vállsérülés miatt most kimaradt ez a mérkőzés, mert neki mindenképpen helye van ebben a csapatban. - Az U17-es válogatott - veled együtt - remekelt korábban, a mostani U19-es csapat képes lehet hasonló teljesítményre? - Sokan úgy vélték, hogy a korábbi évek magyar fiataljaihoz hasonlóan mi is elkallódunk. Én azonban úgy vélem azonban, hogy a két meccsen mutatott teljesítményünkkel gondolkodóba ejtettük ezeket a kritikusokat. - Ha már a két meccset említed: remek érzés lehetett csereként betalálni, ráadásul kétszer is... - Egy-egyes félidő után, amikor a mester szólt, hogy álljak be, éreztem, hogy fel kell pörgetnem magam, de a csapatot is, mert úgy tűnt, hogy a pályán olykor tehetetlenség volt tapasztalható. Még fontosabb, hogy kettőzött erőfeszítéssel tudtam küzdeni, mert a csapatban már három támadó is hiányzott. A második találatom, amit fejjel értem el, sokakat meglepett. Nagy Olivér partdobásból óriási távolságról képes a büntetőterületre behajítani a labdát. Ezt már korábban átbeszéltük, és most is szólt: "indulj be, mert jön a labda!" Sikerült a "bemondásra" helyezkednem, így jött össze ez a ritkán látható gól. (s.i.)